1. megszámlált egység(ek)ből álló mennyiség. | <kif-ekben.> ▸ számba jön ▸ számba vesz valamit ▸ számon kér valamit ▸ számon tart valamit ▸ számot ad valamiről | számadat. beszélő v. beszédes számok.

2. ennek egy v. több számjegyből álló jele. kétjegyű szám.

3. <ez mint valaminek a megkülönböztetésére, nyilvántartására való megjelölés; házszám, iktatószám stb. (röv.: sz.).> helyrajzi szám. | telefonszám, telefonállomás. a hívott szám foglalt.

4. műsoros rendezvény, verseny egyik önálló része. | kül. a könnyűzenében: zeneszám. | (állítm-ként) ▸ nagy szám

5. újság, folyóirat stb. azonos sorszámú és tartalmú példányai együttvéve, ill. közülük egy.

6. nyelvt az a kategória, ill. ennek megfelelő alak(ok rendszere), amely azt fejezi ki, hogy egy v. több személyről, dologról van-e szó. egyes, többes szám.

[ tör ]

1. a testére, külsejére, felületére, területére, ill. a tetejére. a fiára [inget ad]; a piacra [megy]; [leül] a padra; feljut a (hegy)csúcsra.

2. némely helyre be, ill. némely intézménybe. az erdőre, a menzára [ment]; [jár] az egyetemre. | <helynévhez.> vácra, pécsre. | valami színhelyére. [megy] a fogadásra. | <kül. színpadi mű címe mellett:> a mű előadására. [jegyet vett] a bánk bánra.

3. vmely irányba. délre [néz].

4. vmely távolságot elérve. öt méterre [dobta].

5. vmely helyen. északra [szebb a vidék]. | (valamitől) a jelzett távolságban. két araszra [ettől].

6. valamennyi idő tartamára, valamennyi ideig. egy hétre [jött]; mára [elég].

7. vmely időbeli végpontban. holnapra [kész]. | valamennyi idő alatt elérhető távolságban. egy órányira [van innen]. | ( -szor/-szer/-ször ragos sorszn-vel) vhányadik ízben, alkalommal (végül is ). elsőre v. ötödszörre (sem) [sikerült].

8. ritk valamilyen módon. ütemre [lép]; marokra [fogja].

9. valaminek a hatására. hőre [meglágyul].

10. valamilyen céllal. [az építkezés] megtekintésére.

11. valamilyen célra, valami gyanánt. [hús van] ebédre. | valamilyen alkalomból, valamilyen körülményekre számítva. [ruhát varrat] az esküvőre; ez a kabát esőre jó lesz.

12. valamilyen tekintetben. arcra [szép]; termetre [nézve nagy].

13. eredményként valamilyen állapotba jutva, juttatva. darabokra [törik]; élesre [fen].

14. valakit ellátva. [mos, főz] a bátyjára.

15. <vonzatként.> [gondol] a múltra; [büszke] a fiára.

1. valakinek, valaminek szánva. versek óvodások számára; kinek a számára tették félre? | valakinek a javára, érdekében. ingyenjegy a tagok számára.

2. valakit illetően, valaki előtt. mindenki számára fontos.

1. a beszélő v. az író személy, ha önmagáról kiemelően szól. én megyek, te maradsz; bánom is én!

2. (birt jelzőként -m szjeles birtokszó előtt) a hozzám tartozó, a birtokomban levő. ez az én lakásom; ▸ ez az én emberem

1. vál valakinek egyénisége, mivolta. egész énemmel tiltakozom; ▸ valakinek jobbik énje

2. fil lélt a megismerő tudat. az én és a nem én.

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

I. fn-i mut névm

II. határozott névelő

[ fgr ]

1. megszámlált egység(ek)ből álló mennyiség. | <kif-ekben.> ▸ számba jön ▸ számba vesz valamit ▸ számon kér valamit ▸ számon tart valamit ▸ számot ad valamiről | számadat. beszélő v. beszédes számok.

2. ennek egy v. több számjegyből álló jele. kétjegyű szám.

3. <ez mint valaminek a megkülönböztetésére, nyilvántartására való megjelölés; házszám, iktatószám stb. (röv.: sz.).> helyrajzi szám. | telefonszám, telefonállomás. a hívott szám foglalt.

4. műsoros rendezvény, verseny egyik önálló része. | kül. a könnyűzenében: zeneszám. | (állítm-ként) ▸ nagy szám

5. újság, folyóirat stb. azonos sorszámú és tartalmú példányai együttvéve, ill. közülük egy.

6. nyelvt az a kategória, ill. ennek megfelelő alak(ok rendszere), amely azt fejezi ki, hogy egy v. több személyről, dologról van-e szó. egyes, többes szám.

[ tör ]

1. a testére, külsejére, felületére, területére, ill. a tetejére. a fiára [inget ad]; a piacra [megy]; [leül] a padra; feljut a (hegy)csúcsra.

2. némely helyre be, ill. némely intézménybe. az erdőre, a menzára [ment]; [jár] az egyetemre. | <helynévhez.> vácra, pécsre. | valami színhelyére. [megy] a fogadásra. | <kül. színpadi mű címe mellett:> a mű előadására. [jegyet vett] a bánk bánra.

3. vmely irányba. délre [néz].

4. vmely távolságot elérve. öt méterre [dobta].

5. vmely helyen. északra [szebb a vidék]. | (valamitől) a jelzett távolságban. két araszra [ettől].

6. valamennyi idő tartamára, valamennyi ideig. egy hétre [jött]; mára [elég].

7. vmely időbeli végpontban. holnapra [kész]. | valamennyi idő alatt elérhető távolságban. egy órányira [van innen]. | ( -szor/-szer/-ször ragos sorszn-vel) vhányadik ízben, alkalommal (végül is ). elsőre v. ötödszörre (sem) [sikerült].

8. ritk valamilyen módon. ütemre [lép]; marokra [fogja].

9. valaminek a hatására. hőre [meglágyul].

10. valamilyen céllal. [az építkezés] megtekintésére.

11. valamilyen célra, valami gyanánt. [hús van] ebédre. | valamilyen alkalomból, valamilyen körülményekre számítva. [ruhát varrat] az esküvőre; ez a kabát esőre jó lesz.

12. valamilyen tekintetben. arcra [szép]; termetre [nézve nagy].

13. eredményként valamilyen állapotba jutva, juttatva. darabokra [törik]; élesre [fen].

14. valakit ellátva. [mos, főz] a bátyjára.

15. <vonzatként.> [gondol] a múltra; [büszke] a fiára.

1. valakinek, valaminek szánva. versek óvodások számára; kinek a számára tették félre? | valakinek a javára, érdekében. ingyenjegy a tagok számára.

2. valakit illetően, valaki előtt. mindenki számára fontos.

1. az ismert, említett személy, es. állat, dolog. te velem jössz, ő itt marad. | az a személy, akire a beszélő gondol, de megnevezni nem akarja. hátha ő is ott lesz!

2. ▸ őket két cicája van, nagyon szereti őket.

3. (birt jelzőként, egysz. 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt) a hozzá tartozó, a birtokában levő. az ő fia is itt van.

4. (birt jelzőként, tbsz 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt, ők h.) a hozzájuk tartozó, birtokukban levő. az ő házuk.